beatbox

Description

Ha tetszik és támogatni szeretnéd a zenei munkásságomat, akkor rendeld meg a vadiúj, "Táncdalok, sanzonok, melodrámák" illetve a "Jelentések Fanyarországról" c. albumaimat és mellé csodaszép Funkton ruházatot (Póló, kötött sapka, pulóver) a funktasztikus@gmail.com-ról. Naaaah! 2009-ben megjelent "Jelentések Fanyaroszágról" hatodik albumom 6. dala. Zene: Funkton Szöveg: Funktasztikus Vokál: Linda Epilógus: Kellér Dezső és Funktasztikus Első strófa: Elsárgult levél a fára visszaszáll, A falióra mutatója hétről hatra vált, Jobbról-balra tűnnek el a betűk, A rég elhamvadt cigarettavégekkel együtt Egy etűd, akár parányi naftalin, Csókot nyom a homlokomra Karády Katalin. A kiátkozott pionír az elfelejtett telepi, Alázattal az első, egyetlen, eredeti. Úgy emlékszem, hatéves lehettem, Pizsamában utánoztam, amit a Frutta reklámban láttam, Majdnem összeroppantam, amikor Camping-et kaptam, Pedig én banánüléses bringára vágytam. Kilencvenegy, mindennap megy A Yo! Mtv raps, amitől egy életre beleszeretsz, Öreg iskola, magiszterem a vállon hordozható, Bizonyos Videoton és egy Unitra szalagos magnó, Gardróbszoba,"Jó ebédhez szól a nóta" Címmel látott napvilágot a legelső strófa, Kétkazettással összevágott Run DMC dobra Nyomta a spanom: "Mentek az úton". A naptáron kilencvenhárom, helye Bulgárföldi traffik, Ebédjegyek helyett lett album testamentum a „Chronic", George Clinton előtt azzal hajtottam fejet, Hogy felvettem a Funk N. Stein művésznevet. Refrén: Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel Második strófa: Kilencvenöt, a beton összeköt, A Levi's márkájú, kontakthibás, műanyag mikrofon A csilláron, ős Kritika teli torokból, Igazi politikai „Hárdkór rep" a keleti blokkból, Húsz ember előtt együtt nyomtuk a spanokkal Mad Gangsta Rappers és az Eger valós oldal. Akkor még az éra nagyja büszkén hordta, Nem is bugyorgatya volt az, hanem nadrágszoknya. A dj-knek elég volt egy Wu-Tang Clan lemez, Ott volt mindig a polgárjogi harcos, fekete párduc Dzsenesz. Csak szavak, elfelejtett fejezet, Casio dobgépes alap, írtunk kilencvenhetet. Ez édes kevés, nem ígéretes, De ami dicséretes, az a lelkesedés, Motown kiadványok vissza a gyökerekhez, A napszemüveg, paróka príma a szövegekhez, Improvizált szösszenethez csulás beatbox, Mindig csak a rep számított, nem érdekelt a mítosz, Díjam: retúrjegyem a gagyi tagem a kabinban, Éjjel megtelik a terem, vadidegen alig van, Kazettamásolás közben a borítókat nyírtam, Szerzői kiadás egyedül a krónikákat írtam. Ez az enyém, lehet vitatni a szerepem, De azt nem, hogy a zeném a legőszintébb szerelem. Refrén: Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel Őszinte, őszinte, őszinte szerelemmel Epilógus: „A régi nyár után beszéljünk az újakról, hogy telnek mostanában a nyarak?" Nem rosszul, de nem mindig úgy, ahogy szeretném. „Mondja el, hogy mit szeretne." Szeretném, hogyha a kortársaim értékelnék a lemezeimbe fektetett energiát. Ne a hiányosságokat helyezzék előtérbe és ne támadási felületet keressenek folyton, hanem a kreativitást díjazzák. Szeretném, ha annyira értenék a marketinghez, mint a rephez, de ááá, inkább tekerjen. „De már alig maradt valami." Nem baj, rakja bele mind, én is bele adok mindent!